Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beodra történelme és a Karátsonyi - korszak

 

Beodra középkori gyökerei…

 

A középkorban Böldre (Beldre) néven említik az oklevelek. A Kállay-család levéltárában őrzött „Reketorine Kapituli Eclesiae Tituliensis” című 1331-ben kelt okmányban Buldrei Fülöp leánya, (filia Philippi de Buldre) Erzsébet úrnő (Domina Elisabeth) birtokba helyezési ügyben Cheph András ellenében, mint alperes szerepel.

 

 

A XV. Században a településnek több birtokosa volt…

 

Az 141448. években a Berekszói Hagymás családé, mely egyízben 1448-ban Beldrei előnévvel fordul elő.

Birtokosok voltak még e helységben a Beldrei Himfiek az 14341451 években.

Később a Dócziak, akik 1482-ben Böldrén kívül Szentes és Szeg helységeket is birtokolták.

 

 

Bárány Ágoston kutatásai:

 

Beodrát az 1450-ben e tájékon Beldre név alatt említett helységgel azonosítják. Ez időben vallott beldrei Himfi János ügyvédeket Arachon a torontáli alispán Noaf és a szolgabírák előtt. Az erről kelt bizonyítványban a providusok közt két beldrei egyén neve is olvasható, Kenes János és Vayda Lukács-é.

A feljegyzések szerint ez időben Beldrét Himfi János birtokolta. Bárány azt véli továbbá, hogy e Himfi fia vagy unokája lehetett a hatalmas Hem nevű temesi grófnak, aki 1374 körül ezen a tájékon lakott, – és feltehetően onnan származik a családnév, Hemfi vagy Himfi.

 

Az 1461. és 1482. évi oklevelek két Böldre helységről emlékeznek meg.

E két helység egyike Böldreszeg, a mai Karlova helyén feküdt. 1572-ben Telegdy Miklósé, a kitől azután testvére Mihály s ennek utódai örökölték.

 

 

A török után

 

A török hódoltság alatt nem pusztult el! 1695-ben Frigyes Ágost szász herceg Peadrán át akarta vezetni seregét a török ellen, de a helységet környező mocsarakon nem tudott áthatolni, így más utat volt kénytelen választani.

A XVIII. század elején a helység elpusztult, mert az 1717. évi összeírásból hiányzik, sőt a gróf Mercy-féle térképen is a lakatlan helységek között találjuk. 17231725-ben felvett térképen olvasható, hogy a becskereki kerülethez tartozó község azok között van felsorolva, melyek a török dúlásai alatt egészen elpusztultak és lakhatatlanok voltak.

 

Első telepesek…

 

A rövid időre való elnéptelenedés ellenére Akacs, Kerektó és Somogy helységekből magyarok és szerbek telepedtek Beodrára, akiket a hatóságok fékezhetetlen kicsapongásaik miatt, előbbi lakóhelyeikről eltávolítottak.
1740. körül görög keleti szerbek érkeztek a faluba, kiknek nem csekély része a szomszéd Karlova megtelepítésekor előnyösebbnek találta itt megvonni magát, az időközben másfelé is elszármazott magyarok helyein.

A görög keleti szerbek 1759-ben saját költségükön templomot építettek. A római katolikus magyarok, több mint 70 éven át imaház, papi oktatás nélkül, mint törökbecsei filialisták jobbágyi alárendeltségben a királyi kamara alatt éltek, vallási kielégítésére a szomszéd plébániákba jártak és vagy a törökbecsei, vagy a kikindai templomokban vettek részt a vasárnapi és ünnepi szentmiséken.

 

A Karátsonyi család

 

Az örmény származású Karátsonyi család a XVI. század végén Franciaországból települt Moldvába, majd Erdélybe. Itt vette fel a Karátsonyi nevet, címerlevelét is feltehetően egy erdélyi fejedelemtől kapta. Nemességét ezt követően erdélyi fejedelmek és magyar királyok is többször megerősítették.

 

A család a XVIII. – XIX. században a Magyarország iránt tanúsított hazafiságának köszönhetően köztiszteletnek örvendett. Beodrát első ízben 18 ezer holddal együtt Karátsonyi Kristóf fia kapta donációba a törökök ellen küldött harcosaiért a XVIII. század elején – ekkor vette fel a család a „Karátsonyfalvi és Beodrai gróf” nevet.

 

A család egy másik ősének, Karátsonyi Lázárnak (Torontál vármegye alispánja, majd országgyűlési követ) pedig közjóérti áldozatkészségéért, valamint a franciák ellen vívott háborúba küldött száz fős saját csapatáért Ferenc császár a Temes vármegyében fekvő nagy-zsámi uradalmat adományozta.

 

A magyar grófi címet 1874-ben Karátsonyi Guidó (császári és királyi kamarás, belső titkos tanácsos, országgyűlési követ, osztrák gróf) szerezte meg, aki jelentős adományokkal támogatott különböző alapítványokat és a Magyar Tudományos Akadémiát. A gróf országos ismertségre az erénydíj alapításával tett szert 1881-ben, amelyet a vagyontalan, de jó erkölcsű leányok kiházasítására hozott létre. Fia, Aladár és unokája, Jenő is császári és királyi kamarás, utóbbi főrendházi tag volt.

 

 

A Karátsonyi – korszak első évtizedei…

 

1781-ben Karátsonyi Bogdán bérbe vette a kincstártól a beodrai uradalmat, 103.000 forintért és ettől kezdve a magyar katolikus lakosság is évről-évre szaporodott.
1794-ben, és a következő években is németek telepedtek le Beodrán. A Karátsonyi-család 1796-ban helyi káplánságot alapított itt, mely 1832-ben plébániává alakult át.
17961805 között újabb német telepesek költöztek Beodrára.

1796. szeptemberben a sürgetett cupellanus localis, Spurnyai Adjutus ferences atya személyében megérkezett a faluba. A helységet ekkor Német-Beodrának írták, s mindeddig tényleg Törökbecse filiálisa volt.

1799-ben Beodra „possessio”, Novoszelv és Tamásfalva torontáli „praediumokkal” együtt Karácsonyi Bogdán örmény család földbirtokába jutott a magyar királyi kamarától (101.585 forint. 50 koronányi vételáron.)

A Karácsonyi-család Beodrát 1781, 1782. óta árendában tartotta. A bevezetési és statutionális okmány a birtoklási törvény megállapítása után csak 1799-ben lett kiállítva II. Ferenc császár által, intézve a csanádi káptalanhoz, mely azt ugyanazon év július 1., 2., és 3. – án végrehajtotta azt, s hivatalos okmányával megerősítette.

Az új birtokviszony alatt ismét telepítettek magyarokat, akik házaikat egy utcában építették fel. (Ezt az utcát a beodraiak még ma is magyar-utcának hívják, sőt ez a település jelenkori történelmének egyetlen magyar nevű utcája, a Petőfi Sándor utca).

1805-ben mezővárossá lett, és évenként három országos vásár tartására nyert kiváltságot.

A római katolikus templom 1838-tól 1842-ig épült.

 

 

Beodra a XIX. század végén…

 

A század végére a település már közel 4100 lakosú nagyközséggé vált, vasútállomással, posta- és távíróhivatallal, takarékpénztárral rendelkezett, ismert volt ecetgyáráról és cementbányáiról.

A községben két nagyszabású kastély volt (ma már csak egy áll).

Az egyiket Karácsonyi Lajos 1857-ben építtette – amit Karátsonyi Jenő örökölt

 

Kép

 

A másikat Karátsonyi László 184246 között építtette, mely később Karácsonyi Andor tulajdona lett.

Kép

 

A római katolikus templom

 

A ma ismert Bűnbánó Szent Mária Magdolna templom 1842-ben épült. A templom bútorzatát több mint száz évvel ezelőtt Fogarasi János asztalossegéd készítette.

A templom másik nevezetessége egy Karátsonyi Irma által 1893-ban varrt gobelinkép, amely Máriát és a kis Jézust ábrázolja. A grófi család több, a trianoni békediktátum előtt eltávozott tagját az altemplomban kialakított családi kriptában helyezték örök nyugalomra, a grófi címert pedig ma a beodrai cserkészcsapat őrzi.